Petrocelli magyar bíróság előtt!
Írta: Király Szilvia | 2012. szeptember 23.
Emlékeznek Petrocellire, az olasz származású ügyvédre, aki megvédte az ártatlanokat, és egy lakókocsiban lakott a sivatagban? A kisemberek ügyvédjeként Petrocelli a magyar sorozat-folklór darabjává vált, és hatására a törvénytisztelő, a tárgyalótermet csak hírből ismerő állampolgár többet tud az amerikai büntetőeljárásról, mint a hazairól.A sorozat hatására az amerikai tárgyalótermeket mindenki úgy ismeri belülről, mintha legalábbis a munkahelye lenne. De ismerős érzés fogja el a többséget akkor is, ha egy Capitolium szerű bírósági épületet lát, ahová hosszú lépcsősor vezet fel. A tiltakozom bíró úr felkiáltás nélkül nem folyhat le egy bírósági tárgyalás sem, nem beszélve a frappáns, mindent eldöntő perbeszédekről. A bírónak kötelező parókában ülni, és a húsklopfolóra hasonlító kalapácsával rendet teremteni a véleményének hangot adó nézők között. És nem maradhat el az igazságot szolgáltató esküdtszék, és a folyóson várakozó sajtó sem.
Ezeket a képeket mindenki olyannyira az emlékezetébe véste, hogy a többségnek ez ugrik be először akkor is, amikor őt idézik be bírósági tárgyalásra. A következő érzés pedig a bizonytalanság és a félelem attól, mi fog történni a tárgyalóteremben. A törvénytisztelő állampolgárok is kerülhetnek bíróság elé, például, ha közlekedési baleset sértettjei. Mire számíthatnak a baleseti sérültek a bíróság előtt, lehet-e ügyvédjük, mit fognak kérdezni? Számtalan kérdés kavarog ilyenkor a fejekben, segítek felkészülni a nem mindennapi helyzetre.
Felejtse el a filmekben látottakat!
Először is tisztázzuk, a filmekből megismert eljárás és magyar valóság között semmiféle összefüggés nincs. Talán a legfontosabb különbség az, hogy nálunk nem az esküdtszék dönt a bűnösségről. A bíró az, aki eldönti, hogy a vádlott bűnös-e és ő szabja ki a büntetést is. Így valószínűleg Petrocelli a magyar bíróság előtt nem tudna labdába rúgni az esküdtszék meggyőzésére kifejlesztett, színpadi elemeket sem nélkülöző szónoklatával.
Hazánkban minden büntetőeljárás, így a közlekedési balesetek miatt indultak is, három szakaszból állnak. A rendőrségi nyomozásból, az ügyészi vádemelésből, és a bírósági tárgyalásból. Ez az általános sablon, amelytől speciális esetekben el lehet térni.
A rendőrség nyomoz
Ez az a szakasz, amit általában mindenki el tud képzelni hogyan zajlik. A balesetet követően kihívják a rendőrséget, akik először helyszínelnek, vagyis rögzítik a nyomokat és kihallgatják a balesetben résztvevőket, és azokat akik látták a balesetet. Adatgyűjtés folyik, amely során körvonalazódik, hogy ki lehet felelős a balesetért. Fontos hangsúlyozni, hogy ha a közlekedési baleset során személyi sérülés történt, akkor kötelező a rendőrséget kihívni. Ha ezt a baleset részesei nem tudják megtenni (pl. mindenki megsérült), akkor ez a sérültet ellátó orvos kötelessége. A rendőrség, ha szükséges kirendeli a szakértőket. Ez közlekedési baleseteknél igazságügyi orvos és műszaki szakértőt jelent. Majd a sértettet tanúként, a feltételezett okozót pedig gyanúsítottként hallgatja ki.
A sértetti jogok és kötelezettségek
A sértettet az egész eljárás alatt tanúként kezelik, vagyis a tanút terhelő kötelezettségek és az őt megillető jogok vonatkoznak rá. A tanút terheli a megjelenési kötelezettség, vagyis az idézésre meg kell jelennie, az ott feltüntetett helyen és időpontban. A tanúnak vallomást is kell tennie, hacsak nem áll fenn kizáró körülmény. Megtagadhatja a vallomástételt, ha a gyanúsított hozzátartozója, vagy önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, illetve olyan foglalkozást folytat, amely során titoktartásra köteles, és nem kapott felmentést. A tanú legfontosabb kötelessége az igazmondás, amennyiben ezt megszegi, a hamis tanúzás bűncselekményét valósítja meg.
A tanúnak joga van ügyvédet fogadni, aki jelen lehet a kihallgatások során. A tanú megtekintheti az eljárás során rá vonatkozó iratokat, azokra észrevételt tehet. Fontos, hogy a sértett a nyomozás során csak saját nyilatkozatait ismerheti meg, a gyanúsított vallomását nem. A nyomozást lezáró iratismertetés azért is fontos, mert ott az egész aktát végig lehet nézni és másolat is kérhető róla, illetékbélyeg ellenében.
A sértettnek a kihallgatás során egybefüggően el kell mondania, hogy mi történt a baleset során. Hol közlekedett, honnan hova tartott, mennyivel ment, mit észlelt, milyenek voltak az időjárási, látási körülmények. Ki hívta ki a mentőket, rendőrséget, találkozott-e azóta a másik féllel. A rendőr ezután további kérdéseket tesz fel, hogy még pontosabban tisztázni tudja a baleset körülményeit. Személyi sérülést szenvedett személyek sokszor nem emlékeznek semmire a balesetből. A baleset egyszerűen kiesik nekik, a sokktól, illetve azért mert elveszítették eszméletüket. Nem kell attól félni, hogy ez gondot jelent. A tanúnak arról kell nyilatkoznia, amiről tudomása van, amire nem emlékszik azt nem is tudja elmondani. Az is gyakran előfordul, hogy a sértett sérülései miatt nem tud megjelenni a rendőrségi kihallgatáson, ilyenkor a rendőr akár a kórházban, akár a sértett otthonában fogja kihallgatni.
Ha a sértett és a gyanúsított vallomásában alapvető ellentmondások vannak, például a baleset pontos helye is vitatott, akkor helyszíni meghallgatásra is sor kerülhet, ahol mindegyik fél jelen van. Ott mindenki pontosan meg tudja mutatni, hogy szerinte hol közlekedett és hol történt a baleset, valamint az is ellenőrizhető, hogy mennyire észlelhették egymást a baleset részesei. Ha bizonyítási kísérletet is végeznek a helyszínen, vagyis megpróbálják rekonstruálni a balesetet, akkor azt ugyanolyan látási -és időjárási viszonyok között kell megtenni, mint a baleset idején volt.
A rendőrségi kihallgatás során kötelező a sértettől megkérdezni, hogy van-e kártérítési igénye. Közlekedési baleseteknél az eljáró rendőr általában automatikusan beleírja a jegyzőkönyvbe, hogy a károkozó gépjármű kötelező felelősségbiztosítója felé nyújtja be a sértett a kárigényt. Ha a sértett a biztosítótól szeretne kártérítést, akkor a rendőrségtől kell kérni egy igazolást, ami tartalmazza a baleset helyét, idejét, részeseinek adatait.
A kihallgatást végző rendőr azt is megkérdezi a sértettől, hogy hozzájárul-e a közvetítői eljárás lefolytatásához. Jobb esetben el is magyarázza mit jelent ez. Most röviden csak annyit róla, hogy a baleset okozója és a sértett megállapodást köthet egymással, és ha az abban foglaltak teljesülnek, az okozó nem kap büntetést. A megállapodás általában tartalmazza, hogy a károkozó bocsánatot kér a sértettől és valamilyen jóvátételt teljesít számára. A közvetítői eljárás legfontosabb feltétele, hogy a gyanúsított már az első kihallgatás során is elismerje teljes egészében felelősségét. Vizsgálják még korábbi közlekedési előéletét és azt, hogy az adott esetben milyen súlyos KRESZ szabályszegést követett el. Ha a közvetítői eljárás sikeresen lezajlik, akkor a büntetőeljárást megszüntetik a baleset okozójával szemben.
Az ügyész vádat emel
Ha közvetítői eljárás során nem fejeződik be az eljárás, akkor az ügyészség dönt, hogy megalapozott-e a baleset okozója ellen indult eljárás, helye van-e vádemelésnek. Az ügyésznek az iratok beérkezését követő 30 napja van arra, hogy vádat emeljen. A vádemelésre a megyei bíróság székhelyén működő városi ügyészség jogosult. Speciálisan közlekedési ügyekre szakosodott ügyészek foglalkoznak ezekkel az ügyekkel. Ha az ügyész vádat emel, akkor a baleset helye szerinti városi bírósághoz küldi meg az egész aktát. Az ügyész kötelessége, hogy egy tájékoztató levelet küldjön a sértettnek, illetve jogi képviselőjének, hogy a vádemelés megtörtént.
A bírósági tárgyalás
A vádiratot a bíróságtól kérheti ki a sértett, azt nem kapja meg automatikusan, mert illetékbélyeget kell leróni érte. A vádirat tartalmazza, hogyan történt a baleset, ki tehető felelőssé, milyen KRESZ szabályszegés történt, és milyen büntetést indítványoz az ügyész. Felsorolja továbbá azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a vádemelés megtörtént, és azoknak a nevét is, akiknek meghallgatását szükségesnek tartja a tárgyaláson. Egyszerűbb megítélésű ügyekben, például, ahol beismerő vallomást tett a vádlott, nem biztos, hogy a sértettet tanúként beidézik. De biztosan meg kell jelennie a sértettnek tanúként a bíróság előtt, ha vitatott a baleset mechanizmusa, a felelősség kérdése, vagy olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy várhatóan maradandó egészségkárosodása is keletkezik.
Ügyfeleim általában a bírósági tárgyalás előtt veszik fel a telefont és kétségbe esetten kérdezik, ugye el tudok menni velük. Míg a rendőrségi kihallgatást viszonylag könnyen veszik, a bíróságtól a többség megretten. Pedig nincs mitől félni! Hiszen nem ők a vádlottak, nem az ő felelősségükről dönt a bíróság, csak tanúként hallgatják meg őket. Mégis attól félnek, hogy a baleset okozójának ügyvédje olyan keresztkérdéseket tesz fel nekik, amivel úgymond csőbe húzzák, és a végén őket hozzák ki felelősnek. Mindez azért van, mert a filmekben látottak, ha csak a tudat alatt is, de előjönnek. Az amerikai filmekben se szeri se száma az olyan eseteknek, ahol a bírósági tárgyaláson fordul meg az ügy, és a vádlottat felmentik, míg a tanút bilincsben viszik el. Na ez az, amitől itt nem kell tartani!
A bíróság előtt a sértettre ugyanúgy vonatkoznak a korábban már ismertetett kötelezettségek (megjelenés, vallomástétel, igazmondás), és jogok (ügyvéd, észrevételek). Ha a sértett valamilyen oknál fogva nem tud megjelenni az idézésre, akkor kimentheti magát. Célszerű ezt írásban az ok megjelölésével és ha lehet bizonyítékkal alátámasztva a bíróságnak még a tárgyalás előtt bejelenteni. Ha minden kötél szakad, akkor telefonon is el szokták fogadni. Ha valaki ezt elmulasztja, akkor egy borsos összegű rendbírságra számíthat, ugyanis lehet, hogy miatta nem lehet lezárni az ügyet.
A tárgyalás menete
A közlekedési bűncselekményeket elsőfokon egy bíró tárgyalja. A tárgyaláson a bíró, a jegyzőkönyvvezető, a vádat képviselő ügyész, a vádlott (ha van, az ügyvédje), a megidézett tanú (ha van, az ügyvédje), és esetleg a szakértő van jelen. A tárgyalás kezdetén minden megidézettnek be kell menni a tárgyalóterembe, ahol a bíró számba vesz ki jött el és ki nem. Ezután a tanúknak el kell hagyniuk a tárgyalót. A tárgyalótermek sokfélék lehetnek, kisebbek nagyobbak, bíróságoktól függ. Középen ül a bíró, míg az ő jobb illetve bal oldalán az ügyész és az ügyvédek. A vádlott a bíróval szemben foglal helyet, és a tanúknak is ott kell majd vallomást tenni.
A tárgyalás az ügyész vádbeszédével kezdődik. Ezután a bíró kihallgatja a vádlottat. A tanúk ezt nem hallhatják, nekik addig a folyóson kell várniuk. Majd a bíró behívja a tanúkat egyenként, és ők is megteszik vallomásukat. A már kihallgatott tanú bent maradhat a tárgyalóban, de ha a bíró engedélyt ad rá, el is mehet. A lényeg, hogy aki még nem tett vallomást addig nem mehet el, amíg ez meg nem történt, illetve a még ki nem hallgatott tanú nem hallhatja a többiek vallomását. Ennek oka, hogy ne befolyásoljon senkit a másik vallomása. A vádlott azonban minden tanú vallomását hallhatja, hiszen az ő bűnösségéről van szó.
A tanú kihallgatása
A tanút kihallgatása előtt meg kell kérdezni, hogy kéri-e adatainak zártan történő kezelését. Ez azt jelenti, hogy a bírón kívül nem ismerheti meg más az adatait. Kötelező figyelmeztetni a tanút az igazmondási kötelezettségére, illetve arra, hogy milyen esetekben tagadhatja meg a vallomástételt. Ezután egyértelműen kell nyilatkozni, hogy kíván-e vallomást tenni. A tanúnak egybefüggően kell elmondani mit tud az üggyel kapcsolatban. Lényegében a rendőrségen elmondottakat kell újra elmondani. Gyakran előfordul a büntetőeljárások elhúzódása miatt, hogy a sértett már nem emlékszik pontosan, mit mondott a rendőrségi kihallgatás során. Ez természetes, egyrészt azért, mert azóta akár hosszú évek is eltelhetnek, másrészt azért, mert azóta már annyiszor gondolt a balesetre, annyi mindenkivel beszélt róla, hogy nehéz különbséget tenni a valóság és a képzelet között. Ezért célszerű a rendőrségi iratismertetés során kikérni legalább a saját vallomást tartalmazó jegyzőkönyvet. De ezt később a bíróságtól is lehet kérni. Ha valaki mégsem emlékszik valamire, nyugodtan lehet erre hivatkozni. Ilyenkor a bíró felolvassa a rendőrségi vallomást, és arra kell nyilatkozni, hogy az abban foglaltakat továbbra is fenntartja-e. Olyan azonban nincs, hogy valaki tanúként úgy megy el a tárgyalásra, hogy csak annyit akar mondani: fenntartom korábbi vallomásomat. A bíróságnak ugyanis közvetlenül kell a bizonyítékokat megismernie, vagyis a tanúvallomást is a tanúnak kell előadnia. Ha tanú korábbi és bíróság előtt tett vallomása között ellentmondás van, akkor erre a bírónak rá kell kérdeznie.
Ha a vádlott és a tanú vallomása között van ellentmondás, akkor ezt ún. szembesítéssel kell tisztázni. Ez azt jelenti, hogy egymás szemébe kell mondani a vallomást. Ez sokszor nem vezet eredményre, mert mindenki a saját igazát hajtja. A tanú felé a bíró után az ügyész, majd a vádlott és védője kérdést intézhet, végül a tanú jogi képviselője. A vádlott ügyvédje általában olyan típusú kérdéseket tesz fel, amivel a sértett közrehatását szeretné kiemelni, vagyis azt, hogy a sértett sem közlekedett teljesen szabályosan. Ettől nem kell megijedni, a korábban elmondottak alapján kell egyértelmű válaszokat adni, vagy bizonytalanság esetén nem tudommal válaszolni. A közlekedési ügyekben a bíróság elé kerülő vádak több, mint 90 %-ban megállják a helyüket. Ez azt jelenti, hogy a bíróság a vádnak megfelelő döntést hoz, és a vádlott bűnösségét mondja ki.
A tanú a kihallgatás végén kérheti a megjelenéssel kapcsolatban felmerült költségeit. Ez jellemzően útiköltség, amihez szükség van az autó forgalmijára, illetve tömegközlekedés esetén a menetjegyre. A bíróság kérésre a megjelenésről igazolást is kiállít, a munkáltató részére. A tanúnak ugyanis kötelező megjelennie a tárgyaláson, erre az időre nem szabadságot kell kivenni, hanem a munkáltató igazolt távollétként köteles azt elszámolni. Erre az időre távolléti díj jár.
Ha a sértett a baleset során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy maradandó egészségkárosodás is kialakult nála, akkor a büntető bíróság elrendeli igazságügyi orvosszakértői vizsgálatát. Ezen a sértett köteles részt venni. Ilyenkor a bíróság a tárgyalást elnapolja.
Az ügy lezárása
Ha a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból meg tudja állapítani a tényállást, vagyis azt, hogyan történt a baleset, akkor az ügyész és a védő elmondja perbeszédét. Ezekben a tényállást, azok bizonyítékait és a felelősségre kiható tényezőket, a súlyosbító és enyhítő körülményeket emelik ki, mindegyikük a saját szemszögéből. A bíró a tárgyalást berekeszti, és ítéletet hoz. Az ítélethirdetést állva kell végighallgatni, az indokoláskor már ülnek a résztvevők. A vádlottnak és ügyésznek nyomban nyilatkoznia kell, hogy élnek-e fellebbezéssel, de kérhetnek 3 nap gondolodási időt is. A sértettnek a bűnösséget kimondó ítélet ellen fellebbezési joga nincs. Hiába gondolja adott esetben túl enyhének a büntetést, ha az ügyész emiatt nem fellebbez, jogerőre emelkedik az ítélet. Ha az ítéletet mindenki elfogadta, akkor az jogerős, és a bíróság rövidített indokolással foglalja írásba. Fellebbezés esetén részletes indokolás szükséges. Ilyenkor az ügy a másodfok elé kerül, ahol már korlátozott a bizonyítás lehetősége. Általában egy tárgyaláson, az iratok alapján dönt a három bíróból álló testület. Itt a sértettnek általában már nem kell megjelennie.
Ugye, hogy így leírva nem is olyan félelmetes egy büntető tárgyalás. Mindig csak arra kell gondolni, hogy a bíró, az ügyész és az ügyvédek is csak emberek. A sértettnek pedig nem azért kell a bíróság előtt megjelenni, mert vaj van a füle mögött, hanem ő éppen az egész ügy kárvallotja. Ezt pedig mind a bíró, mind az ügyész, mind az ügyvédek tudják, és úgy is kezelik ezeket a helyzeteket, és a sértettek felé is toleránsak.
Hozzászólások
Szóljon hozzá elsőként cikkünkhöz.