Jogellenes a biztosítók és szervizek óradíj megállapodása
Írta: Király Szilvia | 2013. március 21.
Sokszor találkozhatunk olyan hirdetésekkel, amelyek arról szólnak, hogy egy szerviz valamelyik nagyobb biztosítónak a szerződött partnere. A gépjármű tulajdonosok talán szívesebben is viszik sérült gépjárművüket ezekbe a szervizekbe, azzal a feltevéssel, hogy ott majd szakszerűbb és gyorsabb lesz a javítás. És talán a döntő érv az, hogy a biztosító hamarabb kifizeti a javítási díjat. Az ilyen hirdetések hátterét az évente a biztosítók és a javító műhelyek közötti megállapodások adják. Az Európai Unió Bírósága által hozott ítélet véget vethet ennek a gyakorlatnak.A megállapodás tartalma
A nagyobb biztosítók évente megállapodást kötöttek a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségével (GÉMOSZ) a biztosított járművek javítási óradíjairól. Ez azt jelentette, hogy ezek a műhelyek közvetlenül elvégezhették a javítást a jóváhagyott feltételek és díjak alapján.
Az ügyfelek ebből annyit észleltek, hogy a biztosító megnevezte azokat a szervizeket, ahol a javítást elvégezhetik. A többség bízva abban, hogy megfelelő szakszerű és gyors szolgáltatást kap, illetve a biztosító így hamarabb fog teljesíteni, általában igénybe is vette ezeket a műhelyeket.
A megállapodás azonban a javítási óradíjak mértékét attól is függővé tette, hogy az adott márkakereskedés hány biztosítást közvetít feléjük. Ugyanis a kereskedők biztosítási alkuszként is tevékenykednek. Új gépjármű eladásakor ajánlatot tesznek a vevőnek a kötelező felelősségbiztosításra. A biztosítási alkusznak azonban függetlennek kell lennie a biztosítóktól, hiszen a biztosítók ajánlatait összehasonlítva kell az ügyfél részére a legkedvezőbb feltételekkel rendelkező biztosításokat kiemelnie, amiből az ügyfél választ.Az éves megállapodás azonban ezt a függetlenséget megszüntette, hiszen a kereskedő érdekeltté vált abban, hogy azt a biztosítót ajánlja a vásárlónak, aki a gépjármű javításokat hozzá közvetíti. Minél több biztosítást kötött az adott biztosítóhoz a kereskedő, annál magasabb óradíjjal javíthatta a járműveket.
Mindez az ügyfeleket általában nem érintette mindaddig, amíg a biztosító ki is fizette határidőben a javítási díjat. De problémát jelentett akkor, ha utólag kiderült, hogy nem volt megfelelő a javítás, vagy a pótszemle után felmerült költségeket már vitatta a biztosító. Vagy esetleg utólag változott a jogalap, és másik biztosítónak, vagy magának a károsultnak kellett a kárt állnia. Ilyenkor a károsult ugyanis joggal gondolja, hogy ha tudta volna, hogy a biztosító nem fizet, akkor egy olcsóbb szervizbe vitte volna a járművet.
A Versenyhivatal bírságolt
A fenti megállapodás a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH) is szemet szúrt. Ők nem fogyasztóvédelmi szempontból vizsgálódnak, hanem a vállalkozások közötti szabad verseny érvényre juttatása a feladatuk. A megállapodásban részt nem vevő kisebb, illetve új jármű forgalmazással nem foglalkozó szervizek hátrányba kerültek. Hiába dolgoztak olcsóbban, és legalább ugyanolyan minőségben, mégis kevesebb munkájuk volt, mert a megállapodással érintett műhelyek elszívták előlük a biztosítási alapon végzendő munkákat.
A GVH kemény bírsággal sújtott két nagy biztosítót, a GÉMOSZ-t és két biztosítási alkusz céget. (Az ALLIANZ több, mint 5 milliárd, a GENERALI-Providencia több, mint 1 milliárd, a GÉMOSZ több, mint 300 millió, míg az alkusz cégek 13-45 millió forint közötti bírságot kaptak.) Persze a biztosítók fellebbeztek és az ügy a Kúria elé került. A legfelső bírósági fórum fordult az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatal tárgyában. Arra kért választ, hogy a szóban forgó megállapodások az érintett piacon kizárják, korlátozzák vagy torzítják-e a versenyt.
Az Európai Unió Bírósága két egymással összefüggésben nem álló piacot vizsgált, amelyeket a megállapodások összekötöttek. A megállapodások célját ugyanis mindkét piacon vizsgálni kell.
Gépjármű biztosítási alkuszi tevékenység piaca
A bíróság megállapította, mivel a megállapodások megszüntették a biztosítási alkuszok biztosítótól való függetlenségét, ezért versenykorlátozónak minősülnek. Hiszen a gépjármű biztosítások piacán ezáltal gyengül a verseny. A kereskedők sokkal inkább érdekelt a szerződött partner biztosítását ajánlani az ügyfélnek, mint az esetleg sokkal kedvezőbb feltételeket kínáló másikat.
Járműjavítási piac
A GÉMOSZ ajánlott árakat fogadott el, ami bár nem kötelező a tagokra nézve, de célja, ha burkoltan is az volt, hogy egységesítse az árakat. A biztosító társaságok ezeket az árakat mintegy megerősítették, amikor ezzel egyező tartalmú megállapodást kötöttek. Sőt a biztosítók nem csak egyes műhelyekkel, hanem a GÉMOSZ-szal is megállapodtak. Mivel az árak központi egységesítse egyértelműen versenykorlátozásnak minősül, ezért az ezt elfogadó megállapodások is jogellenesek.
Bár az Európai Unió Bírósága nem a végső döntést mondta ki, arra majd a magyar Kúria lesz jogosult, de ez az ítélet már előrevetíti az ügy végső kimenetelét is. Valószínűsíthetően a Kúria kimondja a megállapodások versenykorlátozó jellegét, és ezért megtiltja őket.
Mit hozhat a jövő?
Sajnos nem vagyok derűlátó ezen a téren, legalábbis, ami a károsultakat érinti. Már most is tapasztalni azt, hogy a biztosítók nem nagyon akarják kifizetni azokat a javítási számlákat sem, ahol a jogalap tisztázódott. Vagyis jogerős felelősséget megállapító határozat birtokában is akár hosszú hónapokat kell várni a kifizetésre. A műhelyek általában a biztosító fizetési ígérvénye birtokában megjavítják a járműveket, de hiába van kész a jármű, a biztosítók teljesítése késik.
A károsult ilyenkor mindaddig nem kapja vissza járművét, míg a számla nincs kifizetve. Ha a károsultnak van rá pénze inkább kifizeti maga számlát, csakhogy használni tudja az autót. Ezután azonban a biztosítóval is neki kell megküzdenie a pénzéért.
A műhely tulajdonosokat a biztosítók ezen időhúzása nagyon nehéz, akár csőd közeli helyzetbe is sodorhatja. Nem tudnak mást tenni, mint a károsulttól kérni a javítási számla összegét. Ha viszont a károsult nem tudja kifizetni, nem adják ki a járművet, mert ez a biztosítékuk.
A biztosítók késedelmes fizetését a késedelmi kamat ellentételezi. Kártérítés esetén ugyanis kamat a a károsodás bekövetkeztétől esedékes. Ez az összeg azonban a biztosítónak szinte semmi. A károsultnak és a szervizeknek azonban a javítási díj határidőben történő kifizetése létfontosságú.
Mivel lehet meggyorsítani a fizetést?
Ilyenkor én sem tudok mást ajánlani, mint bírósági útra terelni az ügyet. Ettől mindenki megijed, senki sem akar tárgyalásra járni. Pedig az ilyen ügyek általában nem jutnak el a tárgyalásig. Fizetési meghagyást lehet kérni (1 millió forint alatt kötelező) a közjegyzőtől. Ez ellen a biztosító 15 napon belül ellentmondással élhet. Ha nem teszi, akkor minden tárgyalás és további cselekmény nélkül jogerőre emelkedik a fizetési meghagyás. Ennek ugyanolyan a hatálya, mint egy jogerős ítéletnek, vagyis végrehajtást lehet kérni. De még idáig sem szokott elérni az ügy. A biztosítók jogászai ugyanis ha tényleg csak a kifizetés késéséről van szó elismerik a követelést, és a járulékos költségeket (illeték, kamat, ügyvédi díj) is megfizetik.
Az is előfordul, hogy a biztosító későn, de fizet. Ugyanakkor nem a teljes összeget, annak egy részét akár indokolás nélkül, vagy valamilyen mondvacsinált indokkal visszatartja. Tapasztalatom az, hogy a többség már nem viszi tovább az ügyet akkor, ha pénzének nagy részét megkapta. És a biztosítók ki is használják ezt az általánosnak mondható emberi magatartást. Sok kicsi sokra megy szól a mondás, és ez most is igaz. A sok kicsi, ki nem fizetett összeg egy nagy biztosító kezében összegyűjtve már jelentős összeget tesz ki. És mindezt a károsultak zsebéből vették ki.
Ne hagyja, hogy a biztosítók Önt is kihasználják! Amennyiben tanácsra, segítségre van szüksége a biztosítóval szembeni harcban keressen bátran! (Klikk ide!)
Hozzászólások
Szóljon hozzá elsőként cikkünkhöz.